1. Középkori ember hitvilága:

Középkori emberek népi hitvilága nem csak az elnyomott rétegekre értendő. A főurak is analfabéták voltak, továbbá a szellemi elit nem egy képviselője hitt a boszorkányokban is.

A középkori ember a világ jelenségeinek legnagyobb részét természetfeletti erők működésével magyarázta. Mindennek az oka Isten, a szentek, az angyalok - és a gonosz lelkek. Amint szilárdan hitték, hogy Istent, az ő angyalait és a szenteket imával, vezekléssel, egyházi szertartással maga felé tudja hajlítani, úgy hitték, hogy a rossz szellemeket lehet befolyásolni varázslással. Ahogy Isten a csodatévő erejéből juttat a szentjeinek, az ördög is juttat gonosz hatalmából az ő híveinek, azaz a varázslóknak és boszorkányoknak.

A középkori ember hitte, hogy gonosz démonok és varázslók tömege leselkedik rá és féltek a maleficiumtól, azaz kárt, bajt okozó varázslástól. Sok hisztérikus férfi és nő képzelte azt, hogy az ördöggel hált, de más, prózaibb okok is akadtak: ha például egy fiatal lány engedett a csábításnak, teherbe esett és a csábító eltűnt, a lányra nehéz sors várt: el kellett viselnie a világ megvetését, gúnyát, a kirekesztettséget, sőt, akár az éhhalál veszélyét is. Érthető módon azt hitte: a Gonosz tette ezt vele.

A középkori ember számára szinte bárki gyanúba keveredhetett: boszorkányt sejtettek, ha

- egy asszony közelében kígyót vagy teknősbékát láttak (kísérőszellem),

- egy lány különösen szép volt vagy csúnya (a perbe fogottak 40 %-a fiatal nő volt Magyarországon és nem csúnyák)

- feltűnően eszes volt vagy együgyű,

- sok szeretőt tartott vagy hozzáférhetetlen volt,

- ha ritkán járt templomba vagy túl áhítatos volt.,

- ritkábban előfordult, hogy korát meghaladó tudóst is boszorkánysággal gyanúsítottak, mint pl. Hatvany István professzort.

2. Magyar babonák, szokások:

Szentgyörgy napja: Azt tartották, a szegedi boszorkányok ezen a napon megfúrják a szőlőtőkét és háromezrüknek elegendő bort lopnak így. Ez a nap a tavaszi csordakihajtás ideje. A boszorkányok hajnalban lehúzzák a harmatot a földről, ezzel megrontva a termést. Ez ellen úgy védekeztek, hogy máriafogta rózsát, azaz vadrózsát helyeztek a szántóföld szélére vagy az istálló ablakába. Egyéb módszerek boszorkányok ellen: nyúlhájat tettek a kulcslyukba, söprűt a küszöbre (azt nem tudja átlépni), az ajtót gatyamadzaggal kötötték be vagy meglocsolták a földet szenteltvízzel. Másik Szentgyörgy-napi babona: a boszorkány felismerhető, ha e nap előtt fogott kígyó fejét ezüstgarassal elvágjuk, szájába egy cikkely fokhagymát teszünk és ezt a felismerni kívánó kalapja mellé tűzi. Így kell templomba mennie, és ott felismerheti a boszorkányokat, mert háttal ülnek az oltárnak és szarvuk van.

Lucaszék: december 13-án, Luca napján kezdik készíteni, 13 napig készül, 13 féle fából, úgy, hogy szögeket nem használhatnak. Aki karácsonykor az éjféli misén rááll a Lucaszékre, meglátja a falu boszorkányait.

A boszorkány felismerhető továbbá arról, hogy a templomba úgy lép be, hogy oldalt fordítja a fejét. Ennek az az oka, hogy szarvai vannak, amik csak így férnek be az ajtón.

A boszorkányok irtása: forgószélbe sarlót kell dobni, ez megsebzi az ott táncoló vagy repülő boszorkányt. Jégeső ellen fejszét kell kidobni az udvarra. Megsebzi a boszorkányt, ha a lábnyomát késsel körülkerítjük és beleütünk egy kést.