ISOBEL COCKIE Az 1596-os aberdeeni boszorkányperek egyik vádlottja volt. Azzal vádolták, szemmel verte az állatokar, hogy ne adjanak tejet, ne tojjanak, stb. Ezek a vádak nagyon elterjedtek voltak az állítólagos boszorkányokkal szemben. MARTHA COREY A salemi boszorkányok egyike, a közösség becsületes tagja, jámbor templomjáró volt, ez azonban nem óvta meg a lányok hisztériás vádjaitól, amely szerint kíséro szelleme állandóan megtámadta oket. A lányok olyan meggyozoen adták elo szenvedéseiket, hogy még férje, a helyi földbirtokos Giles Corey is bunösnek vélte Marthát. A bíróság bunösnek mondta ki, és 1692. szeptember 22-én felakasztották. SARAH GOOD Sarah Goodot, a salemi boszorkányok egyikét, elsoként vádolták meg a lányok boszorkánysággal. A szegény Sarah koldulással tartotta el családját, mivel férje teljesen élhetetlen volt. Tekintettel helyzetére, senki sem vette védelmébe. Tituba azt is állította, Sarah seprunyélen repült a gyülekezet helyszínére, és sárga madár alakjában kísérõ szellemet tartott. A bíróság bunösnek találta, és 1692. július 19-én Rebecca Nurse-szel együtt felakasztották. ALICE NOKES A chelmsfordi boszorkányok egyikeként a perek második hullámában állították bíróság elé. Elizaberth Francis-zel együtt hallgatták ki, s azzal vádolták, varázslattal halált okozott. Nokes beismerte, hogy boszorkány, késobb felakasztották.

Salemi boszorkányok - az igaz történet Az 1692-es salemi boszorkányperek mára a vallási intolerancia szimbolumává váltak. A történelem furcsa fintora, hogy sok jel szerint a per eredményeként kivégzetteknek talán egyike sem volt boszorkány. Egy híján mind a húsz áldozatot akasztással végezték ki, egy asszony a vallatás alatt halt meg. A fennmaradt bírósági iradok arról tanúskodnak, hogy mindannyian templomba háró, õszintén és mélyen hívõ emerek voltak. Azok, akik a tárgyalás során beismerték boszorkányságukat, kegyelmet kaptak. Akik mindvégig tagadták, azokat kivégezték. Közöttük volt egy korábbi egyházi személy, George Burroughs, aki - feltehetõen ártatlansága jeleként - mindvégig az Úr imáját mondta, míg a vesztõhelyre vitték. Bár a várost övezõ területeken valószinüleg már korábban is létezett a bsozorkányság gyakorlata, a csendes kikötõváros békéjét egy kiatal lányokból álló csoport állításai dúlták fel. Miután bizonyítást nyert, hogy a salemi lelkipásztor kilencéves lánya igézet alá került, a kislányok Titubát, a pásztor Karib-szigetekrõl hozott rabszolgáját vádolták meg. Az elsõ vádat egyre több követte, míg végül már mintegy 200 személy került a gyanúsítottak listájára. A kilenc hónapig húzodó tárgyalássorozatot egyre növekvõ tömeghisztéria kisérte, ezért William Phipps kormányzó végül feloszlatta a bíróságot. Maga Tituba, miután bevallotta boszorkányságát, megmenekült az ítélet elõl. A következõ években sokan azok közül, akik részt vettek a tárgyalásokon, nyilvánosan bocsánatot kértek. 1697-ben a városban egynapos böjtöt és imát tartottak azért, hogy Isten megbocsássa az elkövetett hibákat. 1957-ben Massachusetts állam hivatalos nyilatokzatotban mentette fel amindazokat, akiket a salemi boszorkányperekben elítéltek, azt sugallva, hogy talán maga a tárgyalás is eleve illegális volt.